Diós csiga

Ha süteményről beszélünk, manapság valami habos, tejszínes édességre gondolunk, de ez bizony nem így a régi falusi konyhán. A mai sütemények hozzávalói egyrészt nem is álltak rendelkezésre , másrészt, ha el is készíthették volna tárolni nem tudták volna hűtőszekrény hiányában. Nem is lett volna praktikus , hiszen egy habos, krémes süteményt nem lehetett volna odacsomagolni a határba induló férjnek, A meleg napon pillanatokon belül élvezhetetlen masszává vált volna. Viszont a sütemény akkor is igazi ínyencség volt a gyerekek számára. Édességre tehát szükség volt és szívesen is fogyasztotta a család minden tagja. Viszont olyannak kellett lennie, amit el vihetett a férj a határba, a gyermek a tarisznyában az iskolába és néhány napig friss is maradt, évszaktól függetlenül. Bizony nagyanyáink főztjének sok kritériumnak kellett megfelelnie. Ilyen volt a diós csiga nevű kelt tésztából készült sütemény. Dió minden háztartásban volt, liszt szintén. A kis falusi boltban cukrot lehetett kapni. A kelt tésztából készült sütemények voltak elterjedve, szinte minden háziasszony sütött kenyeret, otthon a kemencében és a dagasztás tudománya anyáról lányra szállt.
Diós csiga
Két deciliter tejet meglangyosítunk és hozzá adunk négy kanál cukrot és öt deka élesztőt. Ha felhabosodott, egy kilogramm liszt közepébe vájt mélyedésbe öntjük. Hozzáadunk két csipet sót, két tojás sárgáját és negyven deka zsírt. A hozzávalókat összegyúrjuk, és erőteljes mozdulatokkal dagasztjuk A dagasztás addig folyik, míg a tészta elválik az edény falától és érezhetően jó hólyagos és levegős lesz . / Régen nagymama azt mondta, hogy addig kell dagasztani a tésztát, míg nem csepeg a padlás. Vagyis míg nem gyöngyözik a homlokunk/
Ha a tészta állaga megfelelő, akkor melegre tesszük és letakarjuk egy konyharuhával. Míg a tészta kél, elkészíthetjük a tölteléket. Diót darálunk, melyet cukorral keverünk össze fele-fele arányban. A tésztát kinyújtjuk, vékonyra, minél véknyabb, annál jobb. Érdemes két részre vágni a tésztát nyújtás előtt, mert ha vékonyra nyújtjuk sok helyet foglal el. A kinyújtott tésztát megkenjük tojássárgájával és rászórjuk a cukros diót. A tojássárgája segít abban hogy a töltelék ráragadjon a tésztára. Ha egyenletesen elterítettük a tölteléket, felcsavarjuk a tésztát és a rudat kér újnyi vastag szeletekre vágjuk, tepsibe rakjuk, tetejüket tojássárgájával megkenjük és előmelegített sütőben megsütjük. Sütés közben a tekercsek megdagadnak és szépen megpirulnak. Forrón is nagyon finom, de nagymamám szerint árt a gyomornak a forró kelt tészta. Kicsit hagyni kell hűlni, fogyasztás előtt, bár ezt a szabályt az én családom sohasem tartja be. Melegen nekiesnek a tekercseknek és nagy pusztítást visznek végbe benne. Ezért is készítem egy kilogramm lisztből, hogy legalább másnapra maradjon néhány darab.

Köszönjük az olvasást, ha még maradtak kérdései e nagyanyáink főztje témában, akkor a többi cikkünket ajánlom.

Képek






Oldalak

    Képek






    Oldalak